Használd ki Maslow-t (2. rész)

A legutóbbi bejegyzésem folytatásában most a két legfelső szinten álló szükséglettel foglalkozunk majd. Azt vizsgáljuk, miként tudja egy munkahely kielégíteni ezeket a magasabb szinten lévő szükségleteket. Ez által hogyan tudja motiválni dolgozóit.

 maslow  Lássuk akkor azt a jól ismert piramist:

4.

Egy korábbi bejegyzésemben már írtam az elismerésről, mint a motiváció egyik leghatékonyabb és legkevésbé költséges formájáról. Nem akarom ismételni önmagam. Ha a beosztott érzi, hogy fontos része a csapatnak, hogy tényleg számít a munkája, akkor motivált lesz, szívesen végzi majd a rá bízott feladatokat.

Sajnos sok felől hallani, hogy a cégvezetés azt érezteti az alkalmazottakkal, hogy csak egyek a százból és ha kirúgnák őket, akkor százan állnának sorba, hogy a helyére ülhessenek. Az, hogy “jobb ha megbecsülöd magad”, ill. hogy “örülj, legalább van munkád” NEM MOTIVÁCIÓ!

A megfelelő motiváció az pozitív eredménnyel, valamilyen nyereséggel kecsegtet. Nem lehet valaki félelemkeltéssel motiválni. Legalábbis hosszú távon nem. A munkavégzése nem lesz hatékony, ha csak “muszájból” csinálja. Megteszi a legalapvetőbb dolgokat, amik ahhoz szükségesek, hogy az állását megtartsa, de semmi pluszt nem fog hozzátenni.

Megbecsülés: “Kijáró tisztelet; a méltányos értékelés kinyilvánítása arra érdemes személynek. (WikSzótár)”

Értékeld azt, hogy jól végzi a munkáját. Nem csak pénzzel. Erre jó a hónap dolgozója rendszer (sokan lenézik, a gyorséttermeknél való gyakori alkalmazás miatt de higgyétek el, van húzó ereje), a jutalom kirándulások, oklevelek, ajándék csomagok. Továbbképzésre, tanfolyamokra küldések. A családi összejövetelek rendezése.

Amire sokan nem gondolnak: betegség esetén egy érdeklődő telefonhívás, egy “Jobbulást!” képeslap. Érezze azt, hogy egy szerető, összetartó közösség része. Ahová ő is tartozni AKAR!!!

5.

Ez a legösszetettebb és egyben legnehezebb része a dolognak. Ha szerencsénk van, akkor az alkalmazottunk szereti azt, amit csinál, azért választotta magának ezt a munkát, mert ezt akarja csinálni. Ilyenkor egyszerűbb a dolog.

Hagyni kell a munkában olyan területeket, ahol felfedezheti az önmagában rejlő lehetőségeket. Hagyjuk, hogy lehessenek ötletei, meglátásai. Tényegesen hagyjunk neki bizonyos mozgásteret, hogy érezhesse azt: ő is a döntés része. Részt vesz benne, fontos a szerepe.

Hagyjuk, sőt támogassuk, hogy részt vegyen szakmai továbbképzéseken, konferenciákon. Hagyjuk, hogy fejlődjön, tanuljon, minél szélesebb körből szerezzen ismereteket.

Támogassuk abban, hogy innovatív legyen, legyen nyitott, tanuljon, ismerjen meg új dolgokat és azokat kamatoztassa majd a munkájában.

Ha csak azért dolgozik ott, mert “valamiből élni kell”, akkor már nehéz a dolog, de nem teljesen lehetetlen.

Kérdezzük meg tőle, mit tehetnénk annak érdekében, hogy jobban élvezze a munkában eltöltött időt. Komolyan. Egyrészt nagyon meg fog lepődni, hogy minket ez egyáltalán érdekel, másrészt lehetséges, hogy nem is tud majd hirtelen mit mondani. Elkezd majd gondolkodni és beindulhat valamiféle pozitív változás a hozzáállásában. Az ilyen helyzetekben fontos, hogy a munkaadó tegye meg az első lépést, mert a motiváció nélküli, unott alkalmazott soha nem fogja. De lehet, hogy vevő lesz a főnöke kezdeményezésére.

februári tanfolyamJelentkezz mihamarabb az online Önismereti tanfolyamra!

Kategória: Egyéb | A közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>